Kiegészítő források

Típus

Esettanulmány (írott helyzetleírás elgondolkodtató kérdésekkel)

Rövid leírás

Rövid, írott esettanulmány egy diáktanácsi szavazásról, amely formailag demokratikus, a felépítése miatt mégis igazságtalan, és arról, hogy a folyamat átalakítása hogyan változtat azon, kit hallgatnak meg. Konkrét, iskolai léptékű belépési pontot kínál a tanulóknak a demokráciáról, az egyenlőségről és a részvételről szóló európai vitákhoz.

A történet

A diáktanács minden évben ötleteket gyűjt arra, hogyan költsenek el egy kisebb összeget az iskolaudvarra – új padokra, napvitorlákra, pingpongasztalra, több növényre. Idén a tanács úgy dönt, hogy „demokratikusabbá” teszi a folyamatot: a tanulók egyetlen zajos gyűlésen kiabálhatják be az ötleteiket, és tapssal szavaznak – az az ötlet nyer, amelyik a leghangosabb tapsot kapja.

A végén egy focikapu nyer – ezt a teremben lévő leghangosabb csoport javasolta. Néhány nappal később egy tanár észreveszi, hogy szinte egyetlen lány ötlete sem került be a szűkített listába, és több csendesebb tanuló azt mondja, hogy esélyük sem volt megszólalni. Az egyik tanuló, Mia, egy árnyékos, ülőhelyekkel ellátott olvasósarkot szeretett volna javasolni, de a tapsos szavazás miatt az ötletét meg sem hallgatták.

A diáktanács úgy dönt, hogy újra próbálkozik – másképp. Ezúttal minden osztály előre, névtelenül, írásban adja be a javaslatait. Egy öt ötletből álló szűkített listát tesznek ki, mindegyikhez rövid magyarázattal. A szavazás titkosan, három napon át zajlik, így azoknak a tanulóknak is egyenlő beleszólásuk van, akik nem szeretnek tömeg előtt megszólalni. Mia olvasósarok-ötlete bekerül a végső listába, és a második helyen végez; a tanács vállalja, hogy a következő félévben finanszírozza.

Az eset egy kis, helyi példája egy sokkal nagyobb gondolatnak az európai közéletben: egy demokratikus folyamat csak akkor igazságos, ha valóban mindenkinek – nem csak a leghangosabbaknak – valódi esélyt ad arra, hogy meghallgassák.

Gondolkodtató kérdések

1. Miért nem képviselte a tapsos szavazás az egész osztályt, pedig „mindenki szavazhatott”?

2. Milyen konkrét változtatások tették igazságosabbá a második folyamatot? Ezek közül melyiket alkalmazhatnád egy döntésnél a saját osztályodban?

3. A többségi szavazás mindig a legigazságosabb eredményt hozza? Tudsz olyan helyzetet mondani, amikor nem?

4. Hogyan kapcsolódik ez az eset a modul azon gondolatához, hogy a „demokrácia” meghallgatást, megbeszélést és igazságos döntéshozatalt jelent – nem pedig a leghangosabb hangok összeszámolását?

Tanulási célok

• Megkülönböztetik azt a folyamatot, amely csak demokratikusnak tűnik (egy szavazás), attól, amely valóban igazságos és befogadó.

• Összekapcsolják ezt az iskolai példát a demokrácia, az egyenlőség és a részvétel európai értékeivel.

• Gyakorolják egy olyan döntéshozatali folyamat megtervezését, amely a csendesebb tanulóknak is igazságos esélyt ad.

Javasolt felhasználás

Az esettanulmányt a tanár hangosan felolvassa, vagy a tanulók párban olvassák el, majd kiscsoportokban (4–5 fő) megbeszélik a reflexiós kérdéseket, végül rövid közös osztálybeszélgetés következik. Teljes időigény: 30–40 perc. Használható ráhangolódásként a modul tudásellenőrző feladatai előtt, vagy önálló állampolgári ismeretek óraként.