Tananyag

Bár az EU megalakulása óta szinte egyáltalán nem vett részt katonailag vagy politikailag nagy fegyveres konfliktusban, az utóbbi években a háború témája visszakerült az EU életének középpontjába:

-       Az Európán belüli és kívüli katonai konfliktusok nehéz helyzetbe hozták az EU-t: határozottabb szerepet kell vállalnia a nagy nemzetközi politikai válságok kezelésében.

-       Bár az EU nem katonai szövetség, elvárják tőle, hogy reagáljon a biztonságot fenyegető eseményekre, és betöltse a béke és a stabilitás előmozdítójának szerepét.

Ugyanakkor az EU nemzetközi kötelezettségekhez is kapcsolódik: a 27 uniós tagállamból 23 a NATO tagja. Az EU és a NATO hivatalosan is stratégiai partnerként ismeri el egymást, közös érdekekkel és értékekkel. Ezért a NATO-val való szoros együttműködés befolyásolja az EU álláspontját a konfliktusokban és a vetélytárs hatalmakkal való kapcsolatait.

→ Ez különösen jól látszott a világ különböző térségeiben zajló legutóbbi konfliktusokban, amelyekben Ukrajna, Oroszország, Izrael, Palesztina, Irán és az Amerikai Egyesült Államok érintett. A mostani politikai helyzet, amelyben az USA megváltoztatta külpolitikáját és szövetségi viszonyait európai partnerei felé (például azzal is, hogy Grönland megszerzésével fenyegette Dániát), megingatta és átrendezte a nemzetközi kapcsolatokat.

Közben a hagyományos szövetségesek megbízhatósága is kérdésessé vált, mert a növekvő nemzetközi feszültségek és a mostani konfliktusok bizonytalanságot keltettek az uniós polgárokban.

Erősebb katonai szerepvállalásra van most szükség, vagy inkább távol kell maradni minden olyan beavatkozástól, amely az EU-t békeprojektből katonai szervezetté alakítaná?

Ebben a helyzetben az EU eredeti küldetése, hogy békeprojekt legyen, ma kérdésessé vált.