Tananyag

1. Bevezetés

Kedves Diákok!

A 21. századot gyors változások jellemzik a technológiában, a gazdaságban és a társadalomban. Ez a kézikönyv néhány olyan kihívással foglalkozik, amelyekkel az Európai Unió (EU) szembesül, például a pénzügyi válsággal, a klímaváltozással és a migrációval. Emellett új kihívásokat is bemutat, például a mesterséges intelligenciát (MI) és az energiaválságot.

A kézikönyv anyaga bevezetést nyújt ezekbe a fontos területekbe. Arról is szól, hogyan léphetnek fel a fiatalok és a diákok saját kezdeményezéseikkel ezekkel a kihívásokkal szemben.

Fontos tudni, milyen kihívásokkal néz szembe az EU, mert a jól tájékozott polgárok jobb döntéseket tudnak hozni. Megismerhetsz néhány olyan módot, amellyel részt vehetsz a közös problémák megoldásában a lakóhelyeden, az országodban, európai szinten, sőt az egész világon.

A cél az, hogy megértsd, milyen kihívásokkal küzd a demokrácia, és így tenni tudj valamit – kezdve a saját iskoládban, majd uniós polgárként egyre többet.

A bemutatott kihívások:

az euroszkepticizmus, a gazdasági válság, a háború és a migráció, a klímaváltozás és a zöld átállás, valamint a digitális készségek fejlesztésével és az egyenlőtlenségekkel kapcsolatos kihívások.

Ezek nem az egyetlen kihívások, amelyekkel az EU szembesül. Mégis olyan fontos kérdések, amelyek az EU-ban élő összes embert érintik, és amelyekről minden polgárnak tudnia kell – a diákoknak is. Fiatalként fontos szerepet játszhatsz, és te is tehetsz ezeknek a kihívásoknak a megoldásáért!

1.1. Kapcsolódás az EU-hoz és a világhoz

Mielőtt az EU kihívásairól beszélnénk, fontos megérteni, hogy ezek a kihívások nemcsak az EU-ban fontosak, hanem az egész világot érintik.

Ráadásul az EU-t alkotó országok maguk is tagjai nemzetközi szervezeteknek – nemcsak azért, hogy erősebb legyen a politikai és gazdasági helyzetük, hanem azért is, hogy együttműködjenek más országokkal.

Ilyen nemzetközi szervezetek például:

●      a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)

●      az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO)

●      az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ)

Emellett vannak regionális együttműködések is:

●      a Délkelet-európai Együttműködési Folyamat (SEECP)

●      a Közép-európai Kezdeményezés (KEK)

●      a közép-európai Visegrádi Csoport, más néven Visegrádi Négyek (V4): Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia kulturális és politikai szövetsége.

●      a Brit Nemzetközösség (Nemzetközösség): ennek a szervezetnek 56 tagállama van, például Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, India, a Dél-afrikai Köztársaság és Ciprus.

Az, hogy a legtöbb uniós tagállam más nemzetközi és regionális szervezeteknek is tagja, megmutatja, milyen összetettek a nemzetközi kapcsolatok. Az EU a világ más fontos szereplőivel együtt egy globális közösség része.

Ne felejtsd el: a válságok és a kihívások megterhelhetik az erőforrásokat, és próbára tehetik a politikai rendszereket. A kihívások ugyanakkor lehetőséget is adhatnak a pozitív változásra és a fejlődésre!

1.2. Tanulási célok

Ez a kézikönyv az EU kihívásaival foglalkozik. A kézikönyv feldolgozása után a tanulók képesek lesznek:

●      megnevezni az EU legfontosabb kihívásait;

●      megérteni e kihívások néhány okát;

●      megismerni ezeknek az uniós kihívásoknak az iskolai és regionális eseteit, példáit;

●      felismerni, milyen gyakorlati lépésekkel lehet fellépni e kihívások ellen a mindennapi életben;

●      kritikusan megvitatni, hogyan lehet kezelni ezeket a kihívásokat;

kritikusan gondolkodni a vitákban, és valós problémákat megoldani az osztály projektjeiben.

1.3. A modul tanulási eredményei

A modul végére a tanulók képesek lesznek:

1. megnevezni Európa legfontosabb kihívásait;
2. elmondani a legfontosabb tudnivalókat az EU kihívásairól;
3. megnevezni gyakorlati megoldásokat az EU kihívásaira;
4. megnevezni, hogyan vehetnek részt aktívan a diákok az EU kihívásainak kezelésében;
5. regionális példákat bemutatni a tágabb uniós kihívásokra;
6. kritikusan megvitatni a tágabb uniós kihívásokat és a fiatalok szerepét;
7. diákok által vezetett kezdeményezéseket tervezni az EU kihívásaival kapcsolatban.

2. Milyen kihívások vezettek az EU létrejöttéhez?

Az EU a tagállamok előtt álló kihívásokra adott válaszként jött létre, elsősorban azért, hogy tartós béke legyen Európában. Az első és a második világháború pusztítást és megosztottságot hozott az európai államok között. A második világháború megmutatta, milyen erőszakos és katasztrofális következményekkel jár az emberek életére a háború és a megkülönböztetés, és mennyire veszélyes, ha egy kormány nem védi, hanem bántja a saját polgárait.

A második világháború pusztítása után Európa államai két fő kérdéssel néztek szembe:

1. Hogyan tudja Európa újjáépíteni önmagát?
2. Hogyan tudja Európa megakadályozni, hogy a háború és a pusztítás valaha is megismétlődjön?

Az európai országok felismerték, hogy mindenki számára békés és biztonságos jövőt csak együttműködéssel érhetnek el. Ez közös cél volt.

Ebben a szellemben hat ország – Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia – közös gazdasági tervbe kezdett.

●      1951-ben megalapították az Európai Szén- és Acélközösséget, amely összekapcsolta a gazdasági növekedés legfontosabb ágazatait: ez a terv a gazdasági békéről szóló megállapodás volt az európai országok között.

●      Más szerződések mellett az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó 1957-es szerződés is megerősítette a szövetségüket.

Az Európai Gazdasági Közösség létrejötte után változott a hangsúly: az emberek már nemcsak olyan polgárok voltak, akik a gazdaságot és a közös piacot támogatják, hanem olyan polgárokká váltak, akiknek jogaik vannak.

●      1986-ban elfogadták az Egységes Európai Okmányt. Az országok ettől kezdve nemcsak gazdasági célokért dolgoztak együtt, hanem új területeken is: társadalmi kérdésekben, a technológiában és a környezetvédelemben.

Céljuk egy egységesebb és demokratikusabb Európa felépítése volt, amely minden európai számára békét és stabilitást biztosít.

Ma az EU-nak 27 tagállama és 24 hivatalos nyelve van. Fontos politikai szereplő, amely védi az emberi jogokat, és megoldásokat keres a világ nagy kihívásaira.

3. Az EU mai kihívásai

3.1. Euroszkepticizmus: a brexit és a bizalom gyengülése

Mi az euroszkepticizmus?

Az euroszkepticizmus szó az EU mint politikai terv iránti általános bizalmatlanságot jelenti.

Az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból (brexit), amelyről 2016-ban népszavazáson döntöttek, az euroszkepticizmus és a félretájékoztatás csúcspontja volt. Széles körű vitát indított az EU-ról és szerepéről, és csökkentette a polgárok bizalmát a politikai intézményekben.

A polgárok bizalmának hiánya összefügg:

●      a gazdasági lehetőségek egyre nagyobb egyenlőtlenségével;

●      a gyengülő szociális biztonsággal;

●      a migrációs kérdések nem egyértelmű szabályozásával.

Sok polgár bírálja a politikai szerveket, mert szerintük nem kormányoznak jól, és nem adnak megoldást az emberek mindennapi problémáira, miközben a lassuló gazdaság és az emelkedő infláció mindenkit sújtott. Európa-szerte egyes pártok az EU-t a rossz kormányzás példájaként emlegették, gyakran azért, hogy elkerüljék a saját nemzeti politikájuk vizsgálatát. Az EU-t sokszor úgy mutatják be, mint egy távoli, senkinek sem felelős politikai szervezetet, amely felhatalmazás nélkül dönt az emberek életéről. Egyes pártok és médiumok azzal vádolják az EU-t, hogy döntései nem átláthatók, és azt állítják, hogy a tagállamoknak nincs beleszólásuk.

Ez messze áll az igazságtól: az EU-nak van a világon az egyetlen olyan nemzetek feletti parlamentje, amelynek tagjait a polgárok közvetlenül választják. Emellett az Európai Bizottság, az EU kormányhoz hasonló intézménye, minden tagállamból érkező tagokból áll, és az Európai Parlament hagyja jóvá vagy utasítja el. Továbbá az Európai Unió Tanácsa kormányközi intézmény, amely minden tagállam minisztereiből áll, és sok kérdésben egyhangúlag dönt. Ez azt jelenti, hogy minden országnak ugyanannyi joga van egy jogszabályt megakadályozni. Minden ország képviselteti magát az Európai Tanácsban is. A tagállamok tehát három intézményből kettőben közvetlenül képviseltetik magukat, a polgárok pedig egyben, az Európai Parlamentben közvetlenül, a másik kettőben pedig közvetve, a kormányaikon keresztül.

Mivel az EU-nak fontos szerepe van a világ ügyeiben, az uniós polgárok aktívabban is részt vehetnek, és szóvá tehetik, hogy az EU egyes vezetőit nem választhatják meg közvetlenül.

Az euroszkepticizmus nem a brexittel kezdődött, hanem már jóval korábban is létezett. A 2000-es évek elején több ország csatlakozott az EU-hoz, és komoly kihívások jelentek meg a következő területeken:

●      a kultúrák sokfélesége

●      a migráció

A demokrácia része, hogy részt veszünk a párbeszédben, és bíráljuk a különböző véleményeket.

Minden uniós polgárnak joga van eltérő véleményt mondani és bírálni, azzal a céllal, hogy jobb megoldásokat találjanak.

Az euroszkepticizmust azonban fegyverként is lehet használni, például dezinformáció terjesztésére. A kételkedés akkor egészséges, ha tényeken alapul, és erősíti a demokratikus működést és a párbeszédet. Az EU-nak figyelembe kell vennie a polgárok igényeit és aggodalmait, és több lehetőséget kell adnia nekik a részvételre.

3.2. Európa mint válságkezelő: költségvetési megosztottság és gazdasági nehézségek

Amikor válság van, mindig felmerül a kérdés:

„Be kell-e avatkoznia az EU-nak, ha valamelyik európai országban válság tör ki?”

Nézzük meg a 2008-as pénzügyi válság példáját:

●      2008-ban kezdődött egy évtizedig tartó világméretű pénzügyi válság, amelyet a rosszul szabályozott, kapzsi bank- és pénzügyi rendszerek okoztak.

●      A válság minden egymással összekapcsolódó piacot érintett: a helyi, a nemzeti és az uniós piacokat is.

●      A válság az uniós országokat különböző módon érintette, de az európai piacot összességében meggyengítette.

●      A gyorsan iparosodó országok, például Kína és India, stabilabbak voltak, mint sok uniós ország.

●      A befektetők ezekbe az erősebb gazdaságokba vitték a pénzüket.

●      Emiatt az EU pénzügyi problémái még nagyobbak lettek.

●      A pénzügyi válság után az EU-t sok bírálat érte, mert arra kényszerítette a gyengébb gazdaságokat, hogy megszorításokat vezessenek be, és ezek a legszegényebb társadalmi csoportoknak ártottak a legjobban.

●      Viták kezdődtek arról, hogyan lehetne a jövőben jobban irányítani a gazdaságot.

●      Az uniós politikusok arról tárgyaltak, hogyan lehetne megelőzni a jövőbeli válságokat, például szorosabb gazdasági egységgel és közös költségvetés létrehozásával.

●      A válság megmutatta, hogy szükség van egy gazdasági stratégiára – ez az EU eredeti, gazdasági szövetségként kitűzött céljára is emlékeztet.

●      A válság az EU egyik alapelvét, a szolidaritást is próbára tette.

Az EU bevezette a közös valutát: az eurót

Az európai gazdasági egységesülés egyik legfontosabb mérföldköve a közös valuta, az euró bevezetése volt. Az euró célja az volt, hogy:

●      megkönnyítse a megbízható kereskedelmet az európai tagállamok között;

●      stabilabb gazdasági környezetet teremtsen a befektetésekhez.

Ez vonzóbbá tette volna az EU-t a külföldi befektetők számára, és lehetővé tette volna, hogy az EU a világgazdaság egyik fő szereplőjévé váljon.

A 2008 előtti négy évben az EU a legnagyobb bővítésén ment keresztül: 12 ország csatlakozott. A bővítés új feszültségeket okozott az EU-n belül az erős és a gyenge gazdaságok között.

Az EU-nak a mai napig nincs elég hatalma ahhoz, hogy szükség esetén hatékonyan betartassa a szabályait a tagállamokkal. Közvetett módon, más intézményeken (például az Európai Központi Bankon) keresztül tud hatást gyakorolni, ahogy a pénzügyi válság éveiben is tette.

-       Korábban az erőfeszítések főleg arra irányultak, hogy létrejöjjön egy központi pénzügyi felügyeleti rendszer.

-       Bár ezeknek a felügyeleti hatóságoknak kevés eszközük volt arra, hogy valóban megbüntessék az uniós jog megsértését, a hatáskörük kiépítésére tett kísérlet az egész EU-ban erős ellenállásba ütközött.

-       Ez a feszültség ma is komoly akadály: egyesek szerint az EU gazdasági egységesülésének útjában áll, mások szerint viszont maga a rendszer túlságosan uralkodó.

-       Mások úgy látják, hogy a pénzügyi válság éveiben az EU feladta társadalmi és demokratikus politikai céljait a megszorítások és a tőke összpontosítása kedvéért, olyan intézményeken keresztül, mint az EKB, és a hatalmi egyenlőtlenségekre építve az erős országok, például Németország, és a gyengébbek, például Olaszország, Írország, Görögország és Portugália között.

3.3. Európa mint békeprojekt: a fegyveres konfliktusok visszatérése

Bár az EU megalakulása óta szinte egyáltalán nem vett részt katonailag vagy politikailag nagy fegyveres konfliktusban, az utóbbi években a háború témája visszakerült az EU életének középpontjába:

-       Az Európán belüli és kívüli katonai konfliktusok nehéz helyzetbe hozták az EU-t: határozottabb szerepet kell vállalnia a nagy nemzetközi politikai válságok kezelésében.

-       Bár az EU nem katonai szövetség, elvárják tőle, hogy reagáljon a biztonságot fenyegető eseményekre, és betöltse a béke és a stabilitás előmozdítójának szerepét.

Ugyanakkor az EU nemzetközi kötelezettségekhez is kapcsolódik: a 27 uniós tagállamból 23 a NATO tagja. Az EU és a NATO hivatalosan is stratégiai partnerként ismeri el egymást, közös érdekekkel és értékekkel. Ezért a NATO-val való szoros együttműködés befolyásolja az EU álláspontját a konfliktusokban és a vetélytárs hatalmakkal való kapcsolatait.

→ Ez különösen jól látszott a világ különböző térségeiben zajló legutóbbi konfliktusokban, amelyekben Ukrajna, Oroszország, Izrael, Palesztina, Irán és az Amerikai Egyesült Államok érintett. A mostani politikai helyzet, amelyben az USA megváltoztatta külpolitikáját és szövetségi viszonyait európai partnerei felé (például azzal is, hogy Grönland megszerzésével fenyegette Dániát), megingatta és átrendezte a nemzetközi kapcsolatokat.

Közben a hagyományos szövetségesek megbízhatósága is kérdésessé vált, mert a növekvő nemzetközi feszültségek és a mostani konfliktusok bizonytalanságot keltettek az uniós polgárokban.

Erősebb katonai szerepvállalásra van most szükség, vagy inkább távol kell maradni minden olyan beavatkozástól, amely az EU-t békeprojektből katonai szervezetté alakítaná?

Ebben a helyzetben az EU eredeti küldetése, hogy békeprojekt legyen, ma kérdésessé vált.

3.4. Migráció és háború

Az EU migrációs politikája arra törekszik, hogy egyensúlyt teremtsen az emberi jogok védelme és a határok biztonsága között.

A 2015–2016-os években megnőtt az EU határainak engedély nélküli átlépése; ezt az időszakot európai migrációs válságnak nevezik.

A migráció kezelése és a határellenőrzés kérdése a nemzeti és az európai politikát is befolyásolja.

Mi okozza a bevándorlást?

1. Fegyveres konfliktusok.
2. Gazdasági nehézségek.
3. Környezeti válság.
4. Tekintélyelvű, elnyomó rendszerek.

Az érintett emberek főleg Ázsia délnyugati részéről és Észak-Afrikából érkeznek (például Afganisztánból, Irakból, Szíriából és Afrika más részeiről). Akik elhagyják ezeket az országokat, gyakran veszélyes utakon kelnek át a Földközi-tengeren, hogy eljussanak Európába.

2014 és 2018 között 1,78 millió ember érkezett az EU-ba a Földközi-tengeren át. Közülük az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint 16 045 ember meghalt vagy eltűnt.

A határok védelmére az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség, a Frontex modern megfigyelőrendszert épített ki műholdakkal, drónokkal, kerítésekkel és hadihajókkal. A kutatók az „Európa-erőd” kifejezéssel írják le Európa külső határokra vonatkozó politikáját.

Példa: a 2016-os EU–Törökország megállapodás

●      Célja az volt, hogy visszaküldjék az EU-n kívüli országokból érkező migránsokat.

●      Bírálták, mert a határellenőrzést az EU határain kívülre helyezte.

●      Bírálták, mert nem tartotta tiszteletben a nemzetközi emberi jogi normákat.

Az EU-ban különböző vélemények vannak a migráció kezeléséről:

●      Egyes tagállamok a humanitárius elveket támogatják, amelyek az embereket és az emberi jogokat védik.

●      Más tagállamok a szigorú ellenőrzést és a lezárt határokat támogatják.

A migrációellenes pártok gyakran európai problémaként mutatják be a migrációt, és elhallgatják, hogy a menekültek többsége valójában a szomszédos országokba megy. Például több mint 5 millió szíriai menekült Jordániába, Libanonba és Törökországba menekült.

A migráció kérdése összefügg:

-       a világgazdasági érdekekkel;

-       a nagyhatalmak nemzetközi politikai érdekeivel;

-       a világ egyenlőtlenségeinek szerkezetével és gyors változásaival.

Egy másik kihívás, hogy a migrációval kapcsolatos döntések felelőssége főleg az EU határán fekvő országokra hárul. A schengeni egyezménnyel az EU megnyitotta a belső határait. Az EU-n belüli szabad mozgás azt jelenti, hogy ha a migránsok belépnek egy határ menti országba, onnan más uniós országokba is továbbmehetnek, és ez az egész EU-ra kiterjedő migrációhoz vezethet.

A dublini egyezmény (1990/1997) szerint a menedékkérelmet annak az uniós országnak kell elbírálnia, ahová a menedékkérő először belépett. Ez nagyobb felelősséget rótt a határ menti államokra. Ezeknek az országoknak a költségeik is nagyobbak (mentőakciók, a migránsok elszállásolása, ellenőrzések és egyebek).

Az, hogy a migránsok egyenlőtlenül oszlanak meg az uniós tagállamok között, próbára teszi az EU egységét:

●      Németország és Svédország sok menekültet fogadott be.

●      A közép- és kelet-európai országok meghatározták, legfeljebb hány menekült léphet be hozzájuk.

Ez konfliktust okoz az uniós intézmények és a nemzeti kormányok között: a kérdés az, hogyan lehet egyensúlyt találni az EU hatásköre és az országok önállósága között.

●      Egyes országok a méltányosság érdekében közös határpolitikát támogatnak.

●      Mások elutasítják az EU által előírt migrációs szabályokat.

Példa: az ukrajnai háború

2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága^[1] szerint 5 374 780 ukrajnai menekült van nyilvántartva az EU-ban átmeneti védelemmel. A legtöbb menekült Németországban (1 340 360), Lengyelországban (977 980), Csehországban (398 370), Spanyolországban (259 050) és Romániában (201 860) él.

2022. március 4-én az Európai Unió Tanácsa átmeneti védelmet biztosított az Ukrajnából menekülőknek. Az EU konkrét lépéseket tett a menekültek megsegítésére^[2] :

➔   Védelem az ukránok számára az EU-ban.

➔   Humanitárius segítség.

➔   Pénzügyi támogatás a menekülteket befogadó tagállamoknak.

➔   Az uniós védelemben részesülőket a következő jogok illetik meg:

◆    tartózkodási jog

◆    munkavállalás lehetősége

◆    orvosi ellátás

◆    szociális ellátás

◆    gyermekgondozás

◆    oktatás a gyerekeknek

Az uniós tagállamok megállapodtak, hogy meghosszabbítják az ukrán menekültek átmeneti védelmét.
Az Európai Unió Tanácsa elfogadott egy keretet, amely biztosítja, hogy a menekültek hazatérhessenek és újra beilleszkedhessenek Ukrajnában, amikor a körülmények ezt lehetővé teszik.

Összefoglalva:

Az egyik oldal a biztonságot és az erősebb határokat tartja a legfontosabbnak.

A másik oldal szerint kötelességünk megvédeni az embereket a háborútól és a szegénységtől.

3.5. Klímaváltozás és zöld átállás

3.6. Digitális és technológiai szakadék

„Digitális szakadék”: ez a kifejezés azt jelenti, hogy a polgárok nem egyenlő eséllyel tudnak:

-       digitális eszközökhöz és internethez jutni;

-       digitális készségeket szerezni;

-       a technológiát céljaik eléréséhez és feladataik elvégzéséhez használni.

Ezeknek az egyenlőtlen esélyeknek társadalmi és gazdasági okai vannak.

Az EU-ban a digitális szakadék veszélyezteti a társadalmi összetartást és azt, hogy mindenki egyenlően vehessen részt a digitális társadalomban.

Az EU szabályozással és pénzügyi támogatással igyekszik csökkenteni a digitális szakadékot, például a digitális oktatási cselekvési tervvel (DEAP) és a 2030-ig tartó digitális évtized (EDD2030) keretrendszerével.

A digitális szakadéknak három fő szintje van:

1. Első szint – „eszközökhöz való hozzáférés”: Vannak-e elérhető eszközök (laptop, számítógép, tablet, okostelefon és mások) és internetkapcsolat?
2. Második szint – „készségekhez való hozzáférés”: Tudják-e az emberek, hogyan kell használni a digitális eszközöket?
3. Harmadik szint – „használati hozzáférés”: Milyen előnyökhöz és lehetőségekhez jutnak az emberek a digitális technológia használatával?

Van még egy szint, a „lelki hozzáférés”: Érdekli-e egyáltalán az embereket a digitális eszközök használata?

A digitális egyenlőtlenség nemcsak az eszközökhöz való hozzáférésről szól, hanem arról is, milyen gyakran és milyen jól használják az emberek a digitális eszközöket, és milyen előnyük származik belőlük. Az EU célja nemcsak az, hogy az embereknek legyen eszközük és internetük, hanem az is, hogy befogadó, az embert a középpontba helyező digitális politikát alakítson ki.

A digitális egyenlőtlenségek hatással vannak az oktatásra:

●      A COVID–19-járvány idején, amikor a diákok és a tanárok szinte teljesen az online tanulásra voltak utalva, világossá vált, hogy nem mindenki fér hozzá egyformán a digitális eszközökhöz.

●      Bár a digitális egyenlőtlenség nem új jelenség, és az egész világon létezik, a járvány felgyorsította a digitalizációt, és növelte a különbségeket az uniós tagállamok között és az egyes tagállamokon belül is.

A mesterséges intelligencia (MI) terjedésével ez a kihívás még összetettebb lett:

●      Ahogy az MI egyre inkább a tanítás és a tanulás része lesz, egyre fontosabb újragondolni, mit jelent a digitális egyenlőtlenség.

●      Bár az EU-ban egyesek úgy látják, hogy az MI segíthet csökkenteni a digitális szakadékot és egyenlő esélyeket teremteni (Kitsara, 2022), a kutatások szerint az MI mai használata valójában még növelheti is a meglévő egyenlőtlenségeket.

●      Az MI szinte az élet minden területén megjelenik, az oktatásban is, és ez lehetőségeket és kockázatokat is jelent az európai társadalmak számára.

●      Ezek a kockázatok miatt érdemes a digitális egyenlőtlenséget egy most kialakuló „MI-szakadék” szemszögéből is megvizsgálni (Kitsara, 2022).

Világos, az igazságosságra törekvő stratégia nélkül az MI-eszközökhöz és -rendszerekhez való egyenlőtlen hozzáférés tovább mélyítheti az oktatási és társadalmi egyenlőtlenségeket.

Nagyon fontos, hogy az EU digitális átalakulása befogadó és igazságos maradjon, és a társadalmi igazságosság és a demokratikus részvétel elveire épüljön.

4. Az Európai Unió megerősítése: demokrácia, részvétel és jogállamiság

5. Cselekvési lehetőségek és a fiatalok részvétele

Mivel ma a társadalmat új nemzetközi feszültségek és gazdasági bizonytalanság jellemzik, nagyon fontos, hogy az európai polgárok részt vegyenek olyan kezdeményezésekben, amelyek erősítik a demokráciát és a politikai stabilitást.

Az európai fiatalok fontos szerepet játszhatnak azzal, hogy friss és kreatív ötleteket hoznak az olyan világméretű kihívások kezelésére, mint a klímaváltozás, a konfliktusok, a migráció, a lelki egészség és a társadalmi egyenlőtlenség:

●      Bár egyes kutatók szerint túl egyszerű a fiatalokat minden világprobléma megoldásának tekinteni, ez nem jelenti azt, hogy passzív polgároknak kellene tekinteni őket.

●      A fiatalok részvétele fontos társadalmi változásokat hozhat.

●      A fiatalok általában nyitottabbak az újításokra.

●      A kezdeményezéseken keresztül a fiatalok jobban megérthetik, milyen szerepük van az EU jövőjének alakításában.

●      A diákok által vezetett kezdeményezéseknek lehet általános jellegük és céljuk is: például olyan mozgalmak, amelyek tájékoztatják és cselekvésre ösztönzik a polgárokat, vagy olyan kampányok, amelyek egy konkrét ügy érdekében mozgósítják az embereket.

●      A diákok szervezhetnek vitafórumokat, politikai szimulációs játékokat, vitákat, valamint kampányokat a félretájékoztatás és az álhírek ellen.

●      Az ilyen erőfeszítések segíthetnek erősíteni a bizalmat az intézményekben, a jogállamiságban és a demokratikus értékekben.

Egy példa a klímaváltozással kapcsolatban:

●      A diákok iskolai hálózatokat szervezhetnek, hogy tájékoztassanak, és támogassák az igazságos zöld politika céljait.

●      Létrehozhatnak diákcsoportokat, amelyek segítenek csökkenteni a hulladékot.

●      Támogathatják az újrahasznosítást.

●      Népszerűsíthetik a fenntartható forrásból származó élelmiszereket.

Ma a világ egyik legsúlyosabb kihívása a jóllét és a lelki egészség válsága.

A közösségi média terjedése, valamint a társadalmi, gazdasági és lelki nyomás rossz hatással van az emberek lelki egészségére. A fiatalok körében aggasztóan sok a lelki egészségi probléma.

Az iskolai kezdeményezések fontos szerepet játszhatnak ebben, például lelki egészséget támogató hálózatok és segítőcsoportok létrehozásával.

Digitális felületek, amelyek segítenek csökkenteni a lelki problémákkal kapcsolatos előítéleteket, és erősítik a diákok közötti szolidaritást a jóllét terén.

A diákok iskolai vagy online szemináriumokat szervezhetnek, hogy beszélgessenek a migrációról, és támogassák a kultúrák közötti párbeszédet – ez az EU sokkultúrájú és sokféle nyelvű identitásának fontos része.

Az iskolák együttműködhetnek a helyi önkormányzatokkal, például kisebb közösségi projektek szervezésével, amelyekben a diákok maguk is tehetnek a közösség problémáinak megoldásáért.

Emellett együtt dolgozhatnak civil szervezetekkel, hogy felhívják a figyelmet a migráció mélyebb okaira, például a klímaváltozásra, a fegyveres konfliktusokra és a szegénységre.

Végül a diákok olyan kezdeményezéseket is indíthatnak, mint a többnyelvű nyelvórák migránsoknak és menekülteknek, vagy szervezhetnek gyűjtést a rászorulóknak szükséges dolgokból.

Ahhoz, hogy az EU befogadó társadalmat építsen, elengedhetetlen az európai polgárok – különösen a fiatalok – szorosabb együttműködése.

Az ifjúsági csoportok, a civil szervezetek, a döntéshozók és más érintettek együttműködve erősíthetik az uniós értékeket, és segíthetnek egy demokratikusabb és mindenkit befogadó társadalom felépítésében.

A mai fiatalok összetett világban élnek, olyan kihívásokkal, mint a klímaváltozás, a digitális egyenlőtlenség és a fegyveres konfliktusok. Ezekre a problémákra közös megoldásokra van szükség, amelyeket a fiatalok, az EU jövőbeli polgárai vezetnek.

Ehhez a fiatal európaiaknak olyan terekre van szükségük, ahol együtt cselekedhetnek, megoszthatják tapasztalataikat, és közösen találhatnak megoldásokat. Az együttműködő ifjúsági hálózatok segítenek a fiataloknak abban, hogy passzív polgárokból aktív polgárokká váljanak, akik alakítják az EU jövőjét.

6. Felhasznált irodalom

Bickerton, C. J., Hodson, D., & Puetter, U. (2015). The new intergovernmentalism: States and supranational actors in the post-Maastricht era. Oxford University Press.

Council of Europe. (2023). Youth policy and participation in Europe: Empowering the next generation. Council of Europe Publishing.

European Commission. (2018). Engaging, connecting and empowering young people: A new EU Youth Strategy 2019–2027. Publications Office of the European Union.

European Commission. (2024). Youth action for sustainability and European values. https://youth.europa.eu

Build-Up. (2023). Switching to LED lighting is one of the most cost-effective ways to reduce energy consumption (news brief). BUILD UP — The European portal for energy efficiency in buildings. https://build-up.ec.europa.eu/en/news-and-events/news/switching-led-lighting-one-most-cost-effective-way-reduce-energy-consumption.

Consilium. (2023). Fit for 55. Council of the European Union. https://www.consilium.europa.eu/en/policies/fit-for-55/.

European Commission. (2019/2023). The European Green Deal (and related communications). European Commission. https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/priorities-2019-2024/european-green-deal_en.

European Commission — Joint Research Centre (JRC) / E3P. (n.d.; 2021). Residential lighting — energy efficiency product information and Ecodesign impact accounting. JRC / E3P webpages and Ecodesign Impact Accounting report (2021). https://energy.ec.europa.eu/news/2021-ecodesign-impact-accounting-report-2022-12-20_en

Putnam, R. D. (2000). Bowling alone: The collapse and revival of American community. Simon & Schuster.

Vega-Tinoco, A., et al. (2022). Civic participation as a promoter of well-being [article]. International Journal / PMC. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC9186013/

European Commission — Enlargement. (2025). Enlargement policy. https://enlargement.ec.europa.eu/enlargement-policy_en

McCormick, J. (2020). Understanding the European Union: a concise introduction. Bloomsbury Publishing.

Favell, A. (2019). Eurostars and Eurocities: Free movement and mobility in an integrating Europe (2nd ed.). Wiley-Blackwell.

Berridge, G. R. (2015). Diplomacy: Theory and practice (5th ed.). Palgrave Macmillan.

Baldwin, R., & Wyplosz, C. (2022). The economics of European integration (7th ed.). McGraw-Hill Education.

Cummings, M. C. (2003). Cultural diplomacy and the United States government: A survey. Center for Arts and Culture.

Melissen, J. (2005). The new public diplomacy: Soft power in international relations. Palgrave Macmillan.

Grabbe, H. (2014). The EU’s transformative power: Europeanization through conditionality in Central and Eastern Europe. Palgrave Macmillan.

Pelkmans, J. (2016). European integration: Methods and economic analysis (4th ed.). Pearson.

Recchi, E. (2015). Mobile Europe: The theory and practice of free movement in the EU. Palgrave Macmillan.

Nye, J. S. (2004). Soft power: The means to success in world politics. Public Affairs.

Delanty, G., & Rumford, C. (2005). Rethinking Europe: Social theory and the implications of Europeanization. Routledge.

Jenkins, R. (2014). Social identity. Routledge.

Pagden, A. (Ed.). (2002). The idea of Europe: From antiquity to the European Union (Vol. 13). Cambridge University Press.

Dinan, D. (2020). Origins and evolution of the European Union (4th ed.). Oxford University Press.

European Commission. (2020). The EU in brief. Publications Office of the European Union. https://european-union.europa.eu/principles-countries-history/history-eu/eu-brief_en

Israel, J. I. (2019). The Enlightenment that failed: Ideas, revolution, and democratic defeat, 1748–1830. Oxford University Press.

Wallace, H., Pollack, M. A., & Young, A. R. (2021). Policy-making in the European Union (8th ed.). Oxford University Press.

Bruter, M. (2005). Citizens of Europe? The emergence of a mass European identity. Palgrave Macmillan.

Delanty, G. (2019). The European heritage: A critical re-interpretation. Routledge.

European Commission. (2020). EU citizenship. Publications Office of the European Union. https://european-union.europa.eu/principles-countries-history/eu-countries/eu-citizenship_en

European Commission. (2023). Erasmus+ programme guide. Publications Office of the European Union. https://erasmus-plus.ec.europa.eu

European Union. (2023). United in diversity. https://european-union.europa.eu/principles-countries-history/symbols/united-diversity_en

Habermas, J. (2012). The crisis of the European Union: A response. Polity Press.

Risse, T. (2010). A community of Europeans? Transnational identities and public spheres. Cornell University Press.

Lähdesmäki, T. (2012). Rhetoric of unity and cultural diversity in the making of European identity. Journal of Multicultural Discourses, 7(3), 1–17. https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/10286632.2011.561335

Verhaegen, S. (2018). The relationship between national and European identity and trust in EU institutions. European Union Politics, 19(4), 1–18. https://www.gu.se/sites/default/files/2020-03/soetkin_verhaegen_wp.pdf

Sarikakis, K. and Kolokytha, O. (2019). EU Democratic Deficits. In The Handbook of European Communication History (eds K. Arnold, P. Preston and S. Kinnebrock). https://doi.org/10.1002/9781119161783.ch17