Tananyag

Amikor válság van, mindig felmerül a kérdés:

„Be kell-e avatkoznia az EU-nak, ha valamelyik európai országban válság tör ki?”

Nézzük meg a 2008-as pénzügyi válság példáját:

●      2008-ban kezdődött egy évtizedig tartó világméretű pénzügyi válság, amelyet a rosszul szabályozott, kapzsi bank- és pénzügyi rendszerek okoztak.

●      A válság minden egymással összekapcsolódó piacot érintett: a helyi, a nemzeti és az uniós piacokat is.

●      A válság az uniós országokat különböző módon érintette, de az európai piacot összességében meggyengítette.

●      A gyorsan iparosodó országok, például Kína és India, stabilabbak voltak, mint sok uniós ország.

●      A befektetők ezekbe az erősebb gazdaságokba vitték a pénzüket.

●      Emiatt az EU pénzügyi problémái még nagyobbak lettek.

●      A pénzügyi válság után az EU-t sok bírálat érte, mert arra kényszerítette a gyengébb gazdaságokat, hogy megszorításokat vezessenek be, és ezek a legszegényebb társadalmi csoportoknak ártottak a legjobban.

●      Viták kezdődtek arról, hogyan lehetne a jövőben jobban irányítani a gazdaságot.

●      Az uniós politikusok arról tárgyaltak, hogyan lehetne megelőzni a jövőbeli válságokat, például szorosabb gazdasági egységgel és közös költségvetés létrehozásával.

●      A válság megmutatta, hogy szükség van egy gazdasági stratégiára – ez az EU eredeti, gazdasági szövetségként kitűzött céljára is emlékeztet.

●      A válság az EU egyik alapelvét, a szolidaritást is próbára tette.

Az EU bevezette a közös valutát: az eurót

Az európai gazdasági egységesülés egyik legfontosabb mérföldköve a közös valuta, az euró bevezetése volt. Az euró célja az volt, hogy:

●      megkönnyítse a megbízható kereskedelmet az európai tagállamok között;

●      stabilabb gazdasági környezetet teremtsen a befektetésekhez.

Ez vonzóbbá tette volna az EU-t a külföldi befektetők számára, és lehetővé tette volna, hogy az EU a világgazdaság egyik fő szereplőjévé váljon.

A 2008 előtti négy évben az EU a legnagyobb bővítésén ment keresztül: 12 ország csatlakozott. A bővítés új feszültségeket okozott az EU-n belül az erős és a gyenge gazdaságok között.

Az EU-nak a mai napig nincs elég hatalma ahhoz, hogy szükség esetén hatékonyan betartassa a szabályait a tagállamokkal. Közvetett módon, más intézményeken (például az Európai Központi Bankon) keresztül tud hatást gyakorolni, ahogy a pénzügyi válság éveiben is tette.

-       Korábban az erőfeszítések főleg arra irányultak, hogy létrejöjjön egy központi pénzügyi felügyeleti rendszer.

-       Bár ezeknek a felügyeleti hatóságoknak kevés eszközük volt arra, hogy valóban megbüntessék az uniós jog megsértését, a hatáskörük kiépítésére tett kísérlet az egész EU-ban erős ellenállásba ütközött.

-       Ez a feszültség ma is komoly akadály: egyesek szerint az EU gazdasági egységesülésének útjában áll, mások szerint viszont maga a rendszer túlságosan uralkodó.

-       Mások úgy látják, hogy a pénzügyi válság éveiben az EU feladta társadalmi és demokratikus politikai céljait a megszorítások és a tőke összpontosítása kedvéért, olyan intézményeken keresztül, mint az EKB, és a hatalmi egyenlőtlenségekre építve az erős országok, például Németország, és a gyengébbek, például Olaszország, Írország, Görögország és Portugália között.