Tananyag

A társadalmi aktivizmus ezzel kezdődik: (a) észrevesszük, hogy a közös életünkben valami lehetne igazságosabb, biztonságosabb vagy kedvesebb, (b) úgy döntünk, hogy másokkal együttműködve teszünk a jobbításáért. Egy diák számára az ilyen cselekvés azt jelentheti, hogy észreveszi: túl sok a szemét az iskolaudvaron, vagy egy osztálytársát kirekesztik a szünetben, vagy rámpára van szükség, hogy mindenki bejuthasson a könyvtárba – és aztán tesz valamit, hogy segítsen. A „társadalmi aktivizmus” kifejezésben a társadalmi szó fontos! Azt jelzi, hogy az aktivizmus együtt, egy közösségben történik, nem elszigetelten. Más szóval a társadalmi aktivizmus a közjót szolgálja, nem csupán valamilyen magánérdeket.

Európában az együttműködés szelleme olyan régóta fennálló értékekhez kapcsolódik, mint a méltóság, a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok, összhangban azzal, hogy az Európai Unió elkötelezte magát az ENSZ fenntartható fejlődési céljai (SDG-k) mellett (United Nations, 2015). Amikor szemétszedést szervezel, barátságosabb folyosói szabályokat tervezel, vagy tiszteletteljes, internetbiztonságról szóló plakátot készítesz, éppen ezeket az értékeket gyakorolod. Így – kisebb vagy nagyobb lépésekkel – az európai identitást a mindennapi iskolai életben nemcsak tanítják, hanem gyakorolják is (Council of Europe, 2018; UNESCO, 2021).

1. ábra: Az aktivizmus piramisa.

A jó aktivizmus tájékozott és egyben felelősségteljes. Az általunk használt információknak megbízhatónak kell lenniük, a tényeket ellenőrizni kell, a pletykákat pedig kerülni. Ugyanakkor felelősek vagyunk azért, hogy tiszteletben tartsuk mások jogait: az ENSZ gyermekjogi egyezménye kimondja, hogy a gyerekeknek joguk van részt venni, meghallgatásra találni, biztonságban élni és természetesen tanulni (United Nations, 1989).

A tájékozottság és a felelősségvállalás nem valami távoli eszme: gyakorlati útmutató a projekt megtervezéséhez és ahhoz, hogyan viselkedj a projekt során. Ha például a csapatod interjút szeretne készíteni az osztálytársaitokkal, először világosan elmagyarázzátok a célt, engedélyt kértek, és megvéditek a magánszférájukat. Ha fényképeket készítetek, megosztás előtt újra engedélyt kértek. Ha a cselekvést a jogokhoz kapcsolod, megtanulod, hogyan tedd jobbá a világodat anélkül, hogy másoknak ártanál (European Union, 2016).

Az aktivizmus lehet kicsi és helyi vagy nagy, egész városra kiterjedő, de az alapszabályok hasonlók: (i) figyelmesen vedd észre a problémát, (ii) hallgasd meg az érintetteket, (iii) válassz reális célt, (iv) lépésről lépésre cselekedj, (v) ellenőrizd, mi változott. A tanárok ezt a lépésenkénti folyamatot néha „visszafelé tervezésnek” (backward design) nevezik: ez azt jelenti, hogy abból a hatásból indulsz ki, amelyet a végén szeretnél elérni, majd a kezdetektől megtervezed az odavezető lépéseket, eldöntöd, milyen bizonyítékokat gyűjtesz közben, és hogyan osztod meg a projekted eredményeit (Wiggins & McTighe, 2005).

A fiatalabb aktivisták számára ez gyakran a projekt rövid kísérleti szakaszát jelenti. Tegyük fel például, hogy észrevetted: az iskoládban a diákok panaszkodnak a folyosókon uralkodó állapotokra, mert ott túl nagy a zaj és a káosz, ráadásul soha nincs elég hely ahhoz, hogy szabadon mozogjanak. Mit teszel? Először beszéljétek meg, mi változhatna, és javasoljatok ötleteket. Aztán két hétig próbáljatok ki egy egyszerű és megvalósítható ötletet (például tervezzetek olyan folyosói szabályokat, amelyek a többség számára tiszteletteljesebbek). Ezután jegyezzétek fel, mi történik, számoljátok meg, amit meg lehet számolni (például hányan voltak elégedettek az új szabályokkal?), és gondoljátok át az eredményt. Majd, hogy eldöntsétek, min változtassatok, kezdjetek újra megfigyelni… és a körforgás újraindul! Ez a megismételhető, lépésről lépésre haladó módszer – ahogy a következő kép is mutatja – önbizalmat ad és megelőzi a csalódást, mert még ha az első ötlet nem is tökéletes, megtanít arra, min javíts legközelebb (UNESCO, 2021).

2. ábra: Egy rövid kísérleti projekt a változásért.

Az aktivizmust könnyebb megérteni, ha tudod, miért kezdenek bele egyáltalán az emberek! Néha azért, mert fontos nekik az igazságosság; máskor egy gyakorlati megoldást látnak, és segíteni szeretnének a megvalósításában. Érzések is szerepet játszanak, például az empátia (amikor elképzeled, mit érez a másik) és az összetartozás (az érzés, hogy egy csoport tagja vagy). Egy másik erős hajtóerő a támogató környezet, vagyis a felnőttek és a barátok: a kutatások szerint ha a felnőttek valódi felelősséget bíznak a fiatalokra, értelmes feladatokat adnak nekik, és komolyan veszik a diákok véleményét, akkor a fiatalokban kialakul a cselekvőképesség érzése (az, hogy „Ezt meg tudom csinálni!”), és elkezdik magukat olyan embereknek látni, akik képesek változást elérni a társadalomban (Zeldin, et al., 2013). Végül a szociális és érzelmi tanulásról szóló kutatások azt is kimutatták, hogy a világos célokkal, gyakorlási idővel és átgondolási lehetőséggel járó projektek jó eredményekhez vezetnek, például jobb csapatmunkához és hatékonyabb problémamegoldáshoz (Durlak et al., 2011).

Röviden: az aktivizmusban a szív, az ész és a kéz találkozik: törődés másokkal, alapos gondolkodás és a dolgok kipróbálása a valóságban (United Nations, 2015; Council of Europe, 2018).