Tananyag

4. Identitás a részvételen keresztül

Az aktivizmus és az élő laborok nem csak a problémák megoldásáról szólnak, hanem arról is, hogy megtanítsák a tanulóknak, mit jelent aktív európai polgárnak lenni. De hogyan erősítik pontosan az európai eszmék (például az együttműködés, az átgondolás, a cselekvés és az ismétlés) az európai identitást? Az összefüggés talán nem nyilvánvaló, de ha egyszer meglátod, már nem tudod nem észrevenni, és segít megérteni, miért fontos módszer az élő labor.

Először is az élő labor szükségessé teszi, hogy a tanulók közös értékek szerint cselekedjenek. Az európai identitás olyan értékekre épül, mint a szolidaritás, az egyenlőség és a demokrácia, és amikor a tanulók közösen alkotnak meg egy megoldást a közösségük számára, éppen ezeket az értékeket gyakorolják. Az élő laborban való részvétel erősíti az összetartozást („ez a mi iskolánk”), a szolidaritást („segítünk annak, aki rászorul”) és a demokratikus bizalmat („igazságosan döntünk, és betartjuk az ígéreteinket!”). Ezek nagy szavak, de a tanulók apró dolgokban is megtapasztalhatják őket: például amikor egyszerű szabályokban állapodnak meg a kísérleti próbához, közösen osztoznak az eredmények érdemén, és akkor is tartják az ütemtervet, amikor nehéz.

Az élő laborok – mint az iskolai aktivizmus és az európai identitásra nevelés találkozási pontja – egy másik fontos jellemzője, hogy a helyi célokat összekapcsolják a globális célokkal. Egy példa: egy iskolai víztakarékossági projekt közvetlenül kapcsolódik a 6. SDG-hez (tiszta víz) és az európai zöld megállapodáshoz. A tanulók úgy tekinthetnek kis helyi tettükre, mint egy egész kontinensre kiterjedő mozgalom részére. Itt a nézőpont a legfontosabb: nem arról van szó, hogy a tanulók többet tegyenek, mint amit a projektjeikben tesznek, hanem arról, hogy felismerjék: amit tesznek, az sokkal nagyobb célokhoz kapcsolódik, mint az iskolájuk céljai.

Ugyanakkor az európai szellemiség középpontjában az „egyesülve a sokféleségben” gondolata áll. Ha különböző hátterű emberekkel dolgozunk együtt élő laborokban, az megerősíti, hogy közösek a céljaink. A sokszínűség azonban nemcsak különböző etnikai hovatartozást vagy származást jelent: jelentheti a különböző korú és osztályba járó tanulókat, a tanulókat és a tanárokat, vagy a tanulókat és a közösség tagjait is. Jelentheti azt is, hogy egy élő labor projektben a tanulók szerepei forognak. A tanulók maguk fedezik fel, hogyan viszi előre a sokszínűség bármelyik tudományos kísérletet, hiszen minden tanulónak van mit adnia: egy ötletet, amely másoknak nem jutott eszébe, egy témában szerzett különleges tudást, vagy egy olyan készséget, amely másokból talán hiányzik (például a szervezést, a vezetést vagy a kutatást).

A fiatalok és felnőttek közötti partnerségekről szóló kutatások azt mutatják, hogy amikor a felnőttek megosztják a döntéshozatal szerepét a fiatalokkal, a fiatalok önbizalmat, készségeket és motivációt nyernek ahhoz, hogy hozzájáruljanak közösségük életéhez. Ezekben a partnerségekben a fiatalok nem a háttérben álló „segítők”, hanem társvezetők, akik segítenek meghatározni a problémákat, és megoldásokon dolgoznak. A tanulmányok szerint ez a megközelítés erősíti a fiatalok társadalmi és állampolgári készségeit, és abban is segít, hogy a változás alakítóinak lássák magukat (Zeldin, Christens, & Powers, 2013). Az élő laborban való részvétel során a tanulók látják, ahogy ötleteik formát öltenek, és közben azt is megtapasztalják, hogy a felnőttek komolyan veszik az ötleteiket – ez pedig igazán erőt adó élmény lehet!

Az élő labor projektben való részvétel segít a tanulóknak alapvető életkészségeket fejleszteni, olyan készségeket, amelyek által jobb jövőbeli polgárokká válhatnak. A tanulók aktív polgárokká válnak: például az emberi jogokról való olvasástól eljutnak odáig, hogy ténylegesen tesznek közösségük kiszolgáltatott tagjainak védelméért, vagy a zöld megállapodásról való olvasástól a környezet javát szolgáló cselekvésig. Fejlődnek az állampolgári kompetenciáik, vagyis megtanulják, hogyan működnek a demokratikus rendszerek, azáltal, hogy együttműködnek a helyi önkormányzat vagy az iskolaszék tagjaival, hogy jobbá tegyék a dolgokat.

Végül a tanulókban kialakul a cselekvőképesség: az az önbizalom, amely abból fakad, hogy jövőbeli polgárként vállalod a saját erődet és felelősségedet. Sok kis kör után ez a megélt tapasztalat („tudok tenni valamit – és ennek van jelentősége!”) megmarad. Alakítja, hogyan éreznek a tanulók az iskolájuk, a városuk, az országuk iránt. Olyan tartós szokásokat is kialakít, amelyek a társadalomban általában is nagyon hasznosak: előbb meghallgatni a másikat, és csak utána beszélni; tiszteletet mutatni akkor is, ha nem értünk egyet; bizonyítékokat használni; megindokolni, amit gondolunk; és változtatni, ha új információ jelenik meg. Pontosan ezekre a szokásokra van szükségük az erős demokráciáknak a polgáraiktól (UNESCO, 2021).