Tananyag

3. Az osztályteremtől a valós problémák megoldásáig

Ahhoz, hogy egy osztálytermi ötletből működő változás legyen, a cselekvés általi tanulás körét kell követni. Nagyon hasonlít a természettudományos órára, mert ez valóban tudomány: felállítasz egy hipotézist („úgy gondoljuk, ez segíteni fog”), kipróbálod, megnézed, mi történik, és megpróbálod jobbá tenni. Más szóval az élő labor módszer megtanít arra, hogy a pozitív változás létrehozásának tudományában kis szakértőkké váljatok!

Az élő laborokat és módszerüket elméletben leírni azonban nem ugyanaz, mint gyakorolni. Íme az élő labor szakaszai a gyakorlatban, a mindennapok nyelvén, azokkal a nehézségekkel együtt, amelyek útközben felmerülhetnek.

1.     Felfedezés (Mire van szükség?)

Kezdd azzal, hogy kikérdezed azokat, akiket érint a probléma, és tisztelettel meghallgatod a történetüket vagy a véleményüket. Válassz rövid interjúkat és gyors kérdőíveket, olyan kérdéseket, amelyekre egyszerűen lehet válaszolni. „Mikor volt a legrosszabb a helyzet?”, vagy „Próbáltál már tenni valamit ellene?”, vagy „Szerinted milyen lenne a javulás?” Az élő laborban a felfedezés szakasza nem arról szól, hogy jó ötletekkel álljunk elő: ez egy azt megelőző lépés, a jó ötletek alapja, amely arról szól, hogy annyira megértsük az igényeket, hogy olyasmit tudjunk javasolni, amit mások is érdemesnek tartanak kipróbálni (Bergvall-Kåreborn & Ståhlbröst, 2009). Ha például a szemét gondot okoz a játszótér közelében, beszélj a tanulókkal és a takarítókkal arról, miért történik ez, kérdezd meg, melyik kuka telik meg először és mikor, és hogy vannak-e olyan napok, amikor tisztább a játszótér.

2.     Prototípus készítése (Készíts egy olcsó változatot, amelyre mások reagálhatnak)

A prototípus a legkisebb, legolcsóbb változat, amelyet az emberek kipróbálhatnak, és amelyről visszajelzést adhatnak. Lehet ez egy papírtábla a folyosói szabályokkal, egy új kukacímke kartonmodellje, egy egyszerű órarendváltozás vagy egy alkalmazás felületének rajza. A cél nem az, hogy tökéletes legyen, hanem hogy gyorsan tanulj az emberek reakcióiból: mit értenek meg, mi zavarja össze őket, mi illik valóban a helyhez vagy az órarendhez. Jó szabály: ha egy tanóra alatt el tudod készíteni, valószínűleg megfelelő méretű egy első próbához (Leminen et al., 2012). Vigyázz, nehogy a maximalizmus vegye át az irányítást a prototípus készítésekor! Ne feledd: a prototípusnak nem kell tökéletesnek lennie; arra való, hogy az élő labor résztvevői tisztábban lássák, mit próbálnak elérni, és hogyan fognak reagálni rá az emberek.

3.     Kísérleti próba (Végezz egy rövid próbát egyetlen egyszerű sikermutatóval)

Válassz egyetlen világos mérőszámot, amelyet mindenki megért. Például: „Hány tálca étel ment kárba?”, vagy „Mekkora az átlagos zajszint ebédnél?”, vagy „Hány tanuló használja havonta az iskolai könyvtárat?”. A kísérleti próbát egy osztályteremben, az ebédlő egyik sarkában vagy egy bejáratnál végezzétek; legyen kicsi, biztonságos és időben korlátozott (iskolákban általában egy-két hét). Az eredményeket vezessétek egy naplótáblázatban, hogy láthatók legyenek. Ha a próba segít, ünnepeljétek meg a sikert, és tervezzétek meg a következő kört. Ha nem működik, kezeljétek hasznos adatként, ne kudarcként, hiszen most már tudjátok, mi nem működik, és módosíthattok a jobb eredmény érdekében (Bergvall-Kåreborn & Ståhlbröst, 2009; Leminen et al., 2012).

4.     Fenntartás a korlátokon belül (idő, pénz, szabályok)

Az iskoláknak és a városoknak valódi korlátaik vannak: költségvetés, biztonsági szabályok, időbeosztás és karbantartási igények – és egy élő labornak ezeket kezdettől fogva tiszteletben kell tartania. Tervezzétek meg, kinek milyen konkrét feladata lesz, hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, mit kell tennie (például előre döntsétek el, ki rakja vissza minden reggel a táblákat, ki pótolja a kellékeket, ki készít interjúkat stb.). Ha azt szeretnéd, hogy az ötleted az első lelkesedés után is megmaradjon, a fenntarthatóságra is gondolnod kell (ez egy kicsit tudományosabb szó arra, ha egy projekt hosszú életű, és tartósan megmarad). Kis kísérleti projekted fenntarthatóságát jól biztosíthatod, ha nagyobb tervekhez kapcsolod: sok európai városnak van éghajlatvédelmi, egészségügyi vagy befogadási stratégiája, és az EU minden évben nyomon követi, hogyan halad a fenntartható fejlődési célok (SDG-k) megvalósítása. Ha a tervezés során időt szánsz arra, hogy a kísérleti projektedet egy SDG-hez kapcsold (például a 3. SDG-hez, „Egészség és jóllét”, a 11. SDG-hez, „Fenntartható városok és közösségek”, vagy a 12. SDG-hez, „Felelős fogyasztás és termelés”), egyrészt más sikeres projektek nyomdokaiba lépsz, ami növeli az esélyét, hogy a projekted hosszú „életű” legyen, másrészt megmutatod az embereknek, hogy egy kis iskolai projekt is beleillik a változás nagyobb térképébe (European Commission, Eurostat, 2020; UNESCO, 2021).

5.     Ismétlés (és ismétlés, és ismétlés…)

Az élő labor módszer alapja, hogy az iteráció (ez egy kicsit tudományosabb szó az ismétlésre) mindig jobb, mint a találgatás. Különösen akkor, ha az ismétlés nem gépies, hanem lépésről lépésre haladó útmutatással és saját ötleteink tudatos átgondolásával jár együtt (átgondolhatjuk őket például jegyzeteléssel, ötletbörzével vagy megbeszéléssel). A kutatók az élő laborokat az innováció nyitott hálózatainak tekintik, mert sok szereplő (tanulók, iskolai dolgozók, családok, városi szolgáltatók, civil szervezetek) osztja meg az ötleteit, próbálja ki őket valós helyzetekben, és tanul együtt. Idővel ez a közös tanulás olyan megoldásokat hoz létre, amelyek hatékonyabbak, jobban megtervezettek, jobban elfogadottak, és könnyebben alkalmazhatók nagyobb vagy kisebb közegben is (Leminen et al., 2012). Az olyan intézményeknek köszönhetően, mint az ENoLL (European Network of Living Labs), és általában minden olyan kezdeményezésnek köszönhetően, amely élő labor projekteket gyűjt és őriz meg, a felhasználók tanulhatnak a korábbi sikeres projektekből.

Íme egy élő labor példa lépésekre bontva, hogy a tanulók tisztán lássák, hogyan néz ki ez a gyakorlatban.

 

Élő labor példa: az élelmiszer-pazarlás csökkentése

 

	A megoldás!		àX!!!	Vásároljunk másfajta ételeket, amelyek drágábbak vagy finomabbak.
			à à	Élő labor!
		●      Felfedezés: Három napon át jegyezzétek fel, mely ételek maradnak meg a leggyakrabban (saláta? kenyér? gyümölcs?), majd kérdezzetek meg 10 diáktársat és 3 ebédlői dolgozót az adagok méretéről és az ízlésükről. ●      Prototípus: Tervezzetek egy „választós rendszert” az adagokhoz, amelyben a tanuló kiválaszthatja a köret méretét: kicsi, normál, extra. Készítsetek színes címkéket a kiszolgálópultra, hogy mókás legyen, például: „Mini saláta!”, „Teljes saláta!”, „Extra saláta!” stb. ●      Kísérleti próba: Működtessétek a rendszert egy hétig egy kiszolgálópultnál. Kövessétek nyomon a pazarlást úgy, hogy naponta lemértek a maradékot, és vessétek össze a kiinduló értékkel. ●      Átgondolás és alkalmazkodás: Ha a pazarlás kielégítő mértékben csökken (például 25%-kal kevesebb saláta megy kárba), terjesszétek ki a rendszert az összes pultra. Gyűjtsetek visszajelzést a tanulóktól, hogy finomíthassátok az adagválasztékot. ●      Kiterjesztés és kapcsolódás: Dokumentáljátok az eredményeket, majd kapcsoljátok őket a 12. SDG-hez (felelős fogyasztás és termelés; lásd a következő, 2.3. alfejezetet). Az eredményeket megoszthatjátok a helyi önkormányzat fenntarthatósági irodájával, hogy megmutassátok, az ebédlő apró változásai hogyan segíthetik a hulladékcsökkentési célokat, amelyeket városi szinten akár az élelmiszerbankokra is ki lehet terjeszteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy megjegyzés az etikáról, pontosabban három dologról, amely mindig kötelező, még a kis kísérleti projektekben is: beleegyezés (az embereknek bele kell egyezniük, hogy részt vesznek), magánszféra (soha ne ossz meg nyilvánosan olyan adatot, amely egy személyhez köthető), befogadás (mindig gondold végig, ki maradhat ki a segítségből, és hogyan vonhatod be őt is!)

Végső soron egy iskolai élő labor ugyanazokkal a szabályokkal és módszerekkel működik, mint az iskolán kívül! Az élő laborok értéke abban rejlik, hogy nagyobb vagy kisebb léptékhez is igazíthatók, és ugyanígy bármilyen környezethez is: egy iskolától egy egész településen át egészen egy több európai országot érintő projektig! Ahogy a tudományban, a szabályok itt is ugyanazok maradnak, bárhol és bármilyen helyzetben. A következő alfejezetben meglátod, hogyan kapcsolódnak az élő laborok mindig sokkal nagyobb változási célokhoz.