Tananyag

3.6. Digitális és technológiai szakadék

„Digitális szakadék”: ez a kifejezés azt jelenti, hogy a polgárok nem egyenlő eséllyel tudnak:

-       digitális eszközökhöz és internethez jutni;

-       digitális készségeket szerezni;

-       a technológiát céljaik eléréséhez és feladataik elvégzéséhez használni.

Ezeknek az egyenlőtlen esélyeknek társadalmi és gazdasági okai vannak.

Az EU-ban a digitális szakadék veszélyezteti a társadalmi összetartást és azt, hogy mindenki egyenlően vehessen részt a digitális társadalomban.

Az EU szabályozással és pénzügyi támogatással igyekszik csökkenteni a digitális szakadékot, például a digitális oktatási cselekvési tervvel (DEAP) és a 2030-ig tartó digitális évtized (EDD2030) keretrendszerével.

A digitális szakadéknak három fő szintje van:

1. Első szint – „eszközökhöz való hozzáférés”: Vannak-e elérhető eszközök (laptop, számítógép, tablet, okostelefon és mások) és internetkapcsolat?
2. Második szint – „készségekhez való hozzáférés”: Tudják-e az emberek, hogyan kell használni a digitális eszközöket?
3. Harmadik szint – „használati hozzáférés”: Milyen előnyökhöz és lehetőségekhez jutnak az emberek a digitális technológia használatával?

Van még egy szint, a „lelki hozzáférés”: Érdekli-e egyáltalán az embereket a digitális eszközök használata?

A digitális egyenlőtlenség nemcsak az eszközökhöz való hozzáférésről szól, hanem arról is, milyen gyakran és milyen jól használják az emberek a digitális eszközöket, és milyen előnyük származik belőlük. Az EU célja nemcsak az, hogy az embereknek legyen eszközük és internetük, hanem az is, hogy befogadó, az embert a középpontba helyező digitális politikát alakítson ki.

A digitális egyenlőtlenségek hatással vannak az oktatásra:

●      A COVID–19-járvány idején, amikor a diákok és a tanárok szinte teljesen az online tanulásra voltak utalva, világossá vált, hogy nem mindenki fér hozzá egyformán a digitális eszközökhöz.

●      Bár a digitális egyenlőtlenség nem új jelenség, és az egész világon létezik, a járvány felgyorsította a digitalizációt, és növelte a különbségeket az uniós tagállamok között és az egyes tagállamokon belül is.

A mesterséges intelligencia (MI) terjedésével ez a kihívás még összetettebb lett:

●      Ahogy az MI egyre inkább a tanítás és a tanulás része lesz, egyre fontosabb újragondolni, mit jelent a digitális egyenlőtlenség.

●      Bár az EU-ban egyesek úgy látják, hogy az MI segíthet csökkenteni a digitális szakadékot és egyenlő esélyeket teremteni (Kitsara, 2022), a kutatások szerint az MI mai használata valójában még növelheti is a meglévő egyenlőtlenségeket.

●      Az MI szinte az élet minden területén megjelenik, az oktatásban is, és ez lehetőségeket és kockázatokat is jelent az európai társadalmak számára.

●      Ezek a kockázatok miatt érdemes a digitális egyenlőtlenséget egy most kialakuló „MI-szakadék” szemszögéből is megvizsgálni (Kitsara, 2022).

Világos, az igazságosságra törekvő stratégia nélkül az MI-eszközökhöz és -rendszerekhez való egyenlőtlen hozzáférés tovább mélyítheti az oktatási és társadalmi egyenlőtlenségeket.

Nagyon fontos, hogy az EU digitális átalakulása befogadó és igazságos maradjon, és a társadalmi igazságosság és a demokratikus részvétel elveire épüljön.