Tananyag

A klímaváltozás az egész világ problémája, és egyúttal minden egyes országé is:

●      Az EU felismerte, hogy sürgősen fel kell lépni a globális felmelegedés ellen.

●      A globális felmelegedés erősen hat a Föld éghajlatára és a biológiai sokféleségre, és veszélyt jelent az emberekre.

A mezőgazdaságot például így érintik a változó időjárási viszonyok:

●      aszályok

●      élelmezési bizonytalanság

●      árvizek és hőség

●      a tengerszint emelkedése, amelyet a gleccserek (hatalmas jégtömegek) olvadása okoz

●      mezőgazdasági dolgozók millióinak munkája kerül veszélybe

Az EU-nak megvan a felelőssége, a helyzete, az ereje és az erőforrásai ahhoz, hogy hasson a klímaváltozásra:

●      Az EU meg tudja változtatni a világgazdaság környezetre káros működését.

●      Az EU segíthet kialakítani egy fenntarthatóbb, a környezetet védő gazdasági modellt.

A klímaváltozás környezeti válság, és egyben politikai és gazdasági kihívás is az EU számára:

●      Egyrészt az EU az európai zöld megállapodásban zöld célokat tűzött ki, hogy elérje a klímasemlegességet.

●      Másrészt az EU-nak világszerte hiányoznak az olyan nyersanyagok, mint a lítium, a grafit és a kobalt.

A zöld átállás megosztottságot mutat a tagállamok között:

●      A különböző társadalmi és gazdasági szerkezetek miatt az országok nem egyformán haladnak, és a terheket sem egyformán viselik.

●      Ezek az egyenlőtlenségek veszélyeztetik az EU összetartását.

●      Az európai gazdákra nyomást gyakorol a verseny és a nemzetközi kereskedelmi megállapodások.

●      Sok gazda úgy érzi, hogy kimarad, és ez dühöt és feszültséget kelt a társadalomban.

●      Az EU-nak körültekintően kell döntenie a zöld átállásról, hogy megőrizze egységét és önállóságát.

„Dekarbonizáció”: A fenntartható energiajövő legfontosabb célja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése.

„Klímasemleges kontinens”: Az EU ma eltökélt abban, hogy 2050-re az első „klímasemleges kontinens” legyen.

Ehhez a zöld átállás során el kell szakadni néhány hagyományos nyersanyagtól, és olyan új anyagokat kell használni, amelyek általában más piacokon találhatók.

●      Európa csökkenteni szeretné, hogy külföldi energiaszállítóktól függjön, és saját megújuló energiaforrásait szeretné használni.

●      Ugyanakkor az európai befektetések a globális dél országainak bányászatába és nyersanyag-kitermelésébe továbbra is folytatódnak.

●      Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság eléréséhez főleg a lítiumban gazdag területekre irányulnak a befektetések.

●      Nem szabad figyelmen kívül hagyni, milyen káros hatással van a környezetre a nagy mennyiségű nyersanyag kitermelése a származási országokban.

Példa: a lítium kitermelése

Latin-Amerikában a lítium kitermelése vízhiányt, szennyezést, a helyi ökoszisztémák károsodását és helyi közösségek elűzését okozta.

Fontos, hogy az EU valódi megoldásokat keressen a környezeti kihívásokra, és ne hárítsa át a problémákat más térségekre. Az is fontos, hogy ezt a társadalmi igazságosságot szem előtt tartva tegye, és ne hozzon létre olyan rendszert, amelyben a gazdag emberek és országok tovább szennyezhetik a bolygót, a takarítás terhét pedig a kevésbé gazdagok és a nők viselik.

 

Az EU tagállamai között különbségek vannak a zöld átállásban.

Egyes uniós országoknak nehezebb lehet csökkenteni a hagyományos energiaellátási láncoktól való függést. Egyes gazdaságok például:

-       jobban függhetnek a fosszilis tüzelőanyagoktól, mint mások.

-       Sokan kevésbé férnek hozzá a modern, klímabarátabb technológiákhoz.

-       Az alacsonyabb jövedelmű családokat jobban érinti az energiaárak emelkedése.

-       Egyes gazdasági ágazatokat jobban érinthetnek az olyan intézkedések, mint a szén-dioxid-adó.

A polgárok elégedetlenek az olyan intézkedésekkel, amelyek védik ugyan a környezetet, de nem veszik figyelembe a gazdasági egyenlőtlenségeket és az emberek igényeit. A zöldebb célok felé lépésről lépésre kell haladni, figyelembe véve az egyes régiókban élő emberek igényeit.

A szélsőjobboldali pártok az EU minden döntését bírálják, és sok párt elutasít minden uniós szakpolitikai vitát, a klímáról és a környezetről szólókat is. Így vannak, akik szembefordulnak a klímavédelmi intézkedésekkel.

 

 

Összefoglalva:

●      Az EU-nak cselekednie kell, hogy megakadályozza a klímaváltozás súlyosbodását, és hogy az még jobban ne érintse a polgárait.

●      A klímavédelmi intézkedéseket politikai, nemzetközi és gazdasági okok is befolyásolják.

●      A klímaválság új együttműködési lehetőségeket teremt az Unión belül.

●      Az EU klímapolitikájának sikere azon múlik, hogy a tagállamok közösen vállalják-e a felelősséget, és együtt néznek-e szembe a klímaválsággal.

●      Ha közös utat követ, az EU vezető szerepet vállalhat a környezet védelméért tett világméretű erőfeszítésekben.